A székfoglaló előadás videója, szövege, képei itt láthatók.
0 Comments
Minek előszó oda, ahonnét egy szó sem hiányzik? Mellé tenni, persze, van mit. Tettamanti Bélát, például, hisz eme kiadás újdonságát az ő összetéveszthetetlen kéz- és észjárása adja. Jó páros. Ahogy Kosztolányi sem „természet után”ír, Tettamanti képei sem Kosztolányi után keletkeztek, hanem szerte- és továbbgondolások, éppoly műgonddal, fegyelmezett örömmel, amivel a hajdani mester rakta, bíbelődte össze e hétköznapi remekművet.
Előzményként sok okos könyvtárazást, valamint egy őszi állat- és növénykertet képzelek, zoo sole mio. Kosztolányi félszegen és délcegen jár-kel, méla barnában vörös salakon, tüzetesen megfigyel, s aranyfog-ceruzájával följegyezget az ökörnyáltól villogó ég alatt. Tudja, hogy nézik, s tudja is viselni ezt a nézést, mint egy sálat. Kockás, alighanem. Manír és remekír soha senkiben így és ennyire. A Zsivajgó természet 1930-ban jelenik meg először a Géniusnál, Budapesten. Tenyérbe simuló, bolyhos kis papírtárgy, inkább ibolya, mint napraforgó, de minden sorából süt az erő, a goethe-i mindentbírás, a kiválasztottság-tudat, hogy Teremtőként beszéljen az úgynevezett természet nevében, némi néptanítói felhangot sem nélkülözve. Jól áll neki, ahogy minden. Ő a piktor, a miniátor, a karikaturista, ahogyan Kárpáti Aurél írta anno Nyugat-béli könyvajánlójában. A virágok, a fák, az állatok, sőt a kövek is beszélnek, megannyi élő alak, Szabók és Szabónék, akiket a mindennapokban nem magától értetődő meghallgatni, a vasat, az akácfát, a káposzta-pillét, az idegbeteg tulipánt, a ravatalszolga katángot, a szegény árvácskát, kinek apja a nőszirommal mulat, pláne üvegházban, netán a zebrát, e lovak bohócát vagy a smaragdot, mely hol lanyha béke, hol kemény, fényes láng, miképp ez a csodakönyv is -- lapozz hát bele olvasó, nem tartlak fel tovább. Parti Nagy Lajos A Magyar Tudományos Akadémia által 1992-ben alapított Széchenyi Akadémia tegnapi, október 24-ei éves, rendes közgyűlésén tagnak választották Kemény György képzőművészt, a KOKSZ alapító tagját. Gyurinak jó éve volt. Tavasszal a Fészek Klubban volt élete legnagyobb kiállítása, ahol tárlatot is vezetett, egy egyórás rádióinterjú a Tilosban, Dávid fia videója minderről, A megnyitón is vetítették Forgács Péter 68 perces dokumentumfilmjét az életéről. A Szépművészeti Múzeum - Nemzeti Galéria megvásárolta egy nagyméretű képét 1968-ból. Az Artmagazin online-on olvasható Fehér Dávid megnyitószövege a kiállításon több repróval, az Artmagazin őszi, 90-ik számában szintén Fehér Dávid 10 oldalas tanulmánya jelent meg egykori pop art képeiről, plakjátjairól, szekkójáról több reprodukcióval. Most épp Mundruczó Kornél új filmjében játszott el egy kisebb szerepet.
Szivárvány az olajfoltbanNagy Villő írása a Lugasban
A karikatúra hazárd. Sokszor egyetlen ütőkártyára tesz fel mindent - Szántó György 1927-ben írt sorait ma is nehéz lenne vitatni. Bár egyetemes művészettörténeti szempontból a rajzolt karikatúra kezdeteit legalább id. Pieter Brueghelig lehet visszavezetni, a magyarországi középnemzedék számára bizonyára a Ludas Matyi című lap az első, amely a műfajjal kapcsolatban eszébe jut. A hatalommal lojális viszonyt fokozatosan váltotta fel a rendszerváltásnak köszönhetően egyre bátrabb és élesebb hangnem más sajtótermékekben is, s a műfaj iránti érdeklődés napjainkig is folyamatosnak nevezhető. A karikatúra művelői által használt technika, a stílus, a kritikai hajlam kifinomultsága és irányultsága legalább annyira széles skálán mozog, mint a politikai hovatartozás vagy a világnézet. Szerényi Gábort nem szükséges részletesen bemutatnunk a Magyar Idők közönségének, hiszen a Lugasban hétről hétre megjelenő karikatúráinak vagy még pontosabb műfaji megjelölés szerint: szatirikus rajzainak „kénytelen” követője minden rendszeres olvasónk. Szerényi stílusát tekintve a „konzervatív” jelző első látásra akár igaznak tűnhet. Képeit - számos kollégájával ellentétben - nem számítógéppel, hanem rendszerint tussal vagy más „özönvíz előtti” technikával állítja elő, de paradox módon épp ezzel éri el, hogy az elkészült munka nem válik idejétmúlttá. A történelmi idők iránt érzett nosztalgiát visszatérő motívumai is elárulják, de a pátosz, ha jelen van is, mindig csak kísérő szólamként szolgál. Talán ez is oka annak, hogy a Szerényi által rendszeresen felkínált kaleidoszkópot szinte lehetetlen visszautasítani. Ebben a torzított, eresztékeiben c sikorgó, forgó-gördülő világban a művésznek köszönhetően mindennapjaink szinte minden, sokszor visszás vagy egyenesen visszataszító jelensége fényt és színt kap, anélkül, hogy idealizálásról beszélhetnénk. Akárcsak az olajfolt, amelyben felsejlik a szivárvány. Az egyik minőség nem semlegesíti a másikat, jelenlétük egyszerűen csak egyidejű, mellérendelő viszonyban áll egymással. A közvetlen kritikus szemléletmód nem zárja ki a talányosságot sem. Ilyenkor derül ki, hogy az olyan szakmai minimumok mellett, mint az erős társadalmi-közéleti irányultság és a kézügyesség, technikai felkészültség, kell még valami, ami kiemeli a képet az egyszer használatos fogyasztási cikk kategóriájából. Bár Szerényi a nyomtatott sajtóban való megjelenést tekinti elsődlegesnek, képei több ízben szerepeltek egyéni vagy csoportos kiállításon. Jelen cikk aktualitását épp egy svédországi bemutatkozás adja. Egy héttel ezelőtt Lundban bizonyára elhangzott az is» hogy a grafikus Szerényi Gábor autodidakta művészként szabadiskolákban végezte tanulmányait, és Erdély Miklós különböző csoportjaiban működött. Munkái kezdetben az Élet és Irodalomban jelentek meg rendszeresen, a Magyar Idők megjelenése előtt dolgozott a Magyar Televíziónál szerkesztő-riporterként, majd a Magyar Nemzetnél újságíróként és képszerkesztőként. Alapító tagja a Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Kortárs Karikatúra és Grafika Szakosztályának, azaz a KOKSZ Műhelynek. Kivételesen széles azon szerzők spektruma, akiknek esszékötetét illusztrálta. A szekértáborok vagy még inkább mindennapi betonbunkereink korában szinte legendának tűnhet, hogy kritikus látásmódja - amelyhez ugyanakkor megbocsátó mosoly is szervesen hozzátartozik - közös nevező lehetett valamikor Orbán Viktor, Csurka István és Tamás Gáspár Miklós számára is. Fészek Művészklub , Fészek Galéria
2016. május 31., kedden este 7 órakor 2016. április 8., 18:00
VOKE József Attila Művelődési Központ Állomás sétány 17., Dunakeszi, 2120 Sajdik Ferenc grafikusművész, karikaturista kiállításmegnyitója Kétlábúak, négylábúak, sőt... címmel. A tárlatot megnyitja: Dr. Halász Géza grafikusművész, karikaturista, a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának elnöke Közreműködik: a Bárdos Lajos Általános Iskola Kicsinyek Kórusa Vezényel: Fritz Mária és Csernyik Balázs Ferenc |
KOKSZ-műhelyA KOKSZ szóösszevonás a KOrtárs, a Karikatúra és a Szatíra szavakból.
LinkekMKISZ |