KOKSZ
  • Címlap
  • Hírek
  • KOKSZ
  • Művészek
    • A - K >
      • Árvay László
      • Bojcsuk Iván
      • Császár Tamás
      • Deák Kázmér
      • Fazekas Levente
      • Fenekovács László
      • Gyulai Líviusz
      • Halász Géza
      • Hegedűs István
      • Jelenszky László
      • Kaján Tibor
      • Kemény György
    • L - V >
      • Lipták György
      • Makina
      • Patrovits Tamás
      • Sajdik Ferenc
      • Surányi András
      • Szalay Pál
      • Szerényi Gábor
      • Tettamanti Béla
      • Varga Zsófi
  • Akadémia
    • A miféle karikatúra
    • Első tíz előadás >
      • Szeptember 21.
      • Szeptember 28.
      • Október 4.
      • Október 12.
      • Október 19.
      • Október 26.
      • November 9.
      • November 16.
      • November 23.
      • November 30.
    • Második tíz előadás >
      • December 7.
      • December 13.
      • December 21.
      • Január 4.
      • Január 11.
      • Január 18.
      • Január 25.
      • Február 1.
      • Február 8.
      • Február 15.
    • ... továbbá >
      • Február 22.
      • Március 1.
      • Március 8.
      • Március 22.
      • Március 29.
      • Április 5.
      • Április 12.
    • Tartalomjegyzék
    • Letöltés
  • Vendégoldal
    • Marabu
  • Adatok
  • Archív
    • Régi hírek
    • Kiállítások >
      • 2002. kArton Galéria
      • 2003. Ráckeve
      • 2003. Budapesti Galéria
      • 2004. Szófia
      • 2005. Róma
      • 2005. Viziváros
      • 2007. Bécs
      • 2007. Csók Galéria
      • 2008. Autómentes Nap
      • 2009. New York
      • 2010. Kempinski Galéria
      • 2012. Viziváros
      • 2017 In memoriam Császár Tamás
    • Placc
    • Dokument
    • Videók
    • Együtt >
      • Tetőbuli 2004
      • Tetőbuli 2005
      • Tetőbuli 2009
      • Kaján 90
      • Csoportkép
  • Kapcsolat

Huszonhatodik előadás

Lehet-e  é t h o s z a  egy olyan kifejezésmódnak, amely lényegéből következően szembelép(hetne) minden látszattal, hitvány tradícióval és konvencióval, alá- és fölévetettséggel, renddel vagy rendszerrel, aljassággal és felmagasztosultsággal - így önmaga éthoszával is? Végülis "valahol" lehet... Igaz-e Bonaventura romantikus-idealista vélekedése, miszerint "A szatíra álarca rémületbe ejti a legerősebb ellenségünket is; még a balsors is megretten, ha nevetségessé tesszük"? Igaz, legalábbis annak kéne lennie, bár a balsors nem mindig és nem is igazán retten meg - például a mi "régen tépő" balsorsunk szemlátomást szarik a szatíra álarcára (vagy rossz álarcot használunk), és különben is: miféle ellenség vagy balsors? Eme tépelődések közben végig a Rítus című Bergman film megalázott varieté-mágusainak szörnyű igazságtétele járt az eszemben, az archaikus "művészet", és ezen belül az elemi, lényegében gyilkos szatíra ereje, ami olykor még ma is tetten érhető némely cirkuszi és vásári mulattatók, csepűrágók és karikaturisták szánalmasan vagy gyönyörűségesen ordináré ügyködéseiben... 

Szerényi Gábor, aki nemcsak az első Karikatúra Pódium vendége volt, hanem az utolsóé is - merthogy több már nem lesz -, valami rejtélyes oknál fogva, vagy mert az elsőt elcsellóztuk, végül is zseniálisan (na jó, ez a "zseniálisan" azért túlzás, legyen csak annyi, hogy: zseniálisan), különb-különb iróniákkal és öniróniákkal, barokkosan indázó önreflexiókkal és finom szarkazmusokkal megspékelve fecsegte ki mindazt, amit... Hogy aztán mit, az többek között itt fönt is látható-hallható.
Picture
Szerényi Gábor grafikái
Powered by Create your own unique website with customizable templates.