Az első előadás előtt
Pár éve Szerényi Gábor egyik kiállításának hótt unalmas megnyitó beszéde után a rendezők elfelejtették kikapcsolni a mikrofont. Mikor a vernisszáló széles tömegek jó fél órával később elmentek és már a kiállítást megnyitó fontosember is hazament, Gábor a mikrofonhoz lépett és beszélni kezdett a három-négy ottmaradt barátnak és kollégának, vagy csak saját magának, vagy csak a világnak - ami akkor épp máshol volt ugyan (mindenhol, csak ott nem), de talán ezért is lehetett zseniális, megrázóan (ön)ironikus az a húsz percnyi stand up, amit valami megvilágosult transzban előadott. Most arra kértem, hogy ezen a pénteki pódiumbeszélgetésen ott folytassa, ahol akkor abbahagyta. Nem kérdezünk, nem moderálunk. Hagyjuk, hogy beszéljen. Liberálisak vagyunk, mint az állat...
A pódiumbeszélgetést megelőző első szakelméleti előadás arra a gyakran feltett, és általában sajnos meg is válaszolt vérhülye kérdésre nem ad választ, hogy "mi a karikatúra?" Hogy mire ad, azt még nem tudjuk - valamire azért de... (stalker)
A Karikatúra Akadémia első előadása és az ezt követő pódiumbeszélgetés 2012. szept. 21-én, 17 órakor kezdődik a kArton galériában. Cím: 1054 Bp. Alkotmány u. 18.
A pódiumbeszélgetést megelőző első szakelméleti előadás arra a gyakran feltett, és általában sajnos meg is válaszolt vérhülye kérdésre nem ad választ, hogy "mi a karikatúra?" Hogy mire ad, azt még nem tudjuk - valamire azért de... (stalker)
A Karikatúra Akadémia első előadása és az ezt követő pódiumbeszélgetés 2012. szept. 21-én, 17 órakor kezdődik a kArton galériában. Cím: 1054 Bp. Alkotmány u. 18.
Az első előadás + Pódiumon: Szerényi Gábor
...és után
Az első előadáson azok a széles tömegek, akiknek ezt az Akadémiát gründoltuk, nem igazán jelentek meg; ha úgy tetszik, a csilláron még volt néhány üres hely... Nagyrészt olyan barátok és kollégák jöttek el, akik amúgy is tudják, hogy sokkal többről van szó, mint egy "kis műfajról" - ahogy E. P. nevezte a karikatúrát úgy nyolc-tíz éve Kaján Tibor egyik kiállításának megnyitóján. Ilyenformán eme szörnyen exkluzív társaságot nem érte villámcsapásként az a fondorlatosan felvezetett megállapítás, hogy a karikatúra valójában nem műfaj, hanem módszer, aminek nincs egyetlen, meghatározott helye az esztétikai jelenségek mára végképp értelmetlenné vált rendszerében, - hogy a "hol a karikatúra helye az esztétikai jelenségek világban?" (ál)kérdésre csak ez a válasz adható: mindenhol. (Pontosabban: majdnem mindenhol, mert az építészetben talán mégsem...)
Szerényi Gábor, a Karikatúra pódium első vendége az utolsó pillanatban bejelentette, hogy indiszponált, hogy momentán nem tud szabadon beszélni, hogy jól jönne pár olyan kérdés, amihez képest kvázi trotzdem adhatná elő magát. Így is lett, bár a trotzdemet (a "dafkét") némiképp túljátszva sikerült a kérdező szerepét kénytelen-kelletlen vállaló szerény személyemet egy húsz évvel korábbi afférunk felidézése örvén valami "lezsidózásba" (na jó, felzsidózásba...) kevernie. Tény, hogy a 90-es évek elején a Magyar Nemzet művészeti szerkesztője, akit már akkor is Szerényi Gábornak hívtak, kimiskárolva jelentette meg az egyik rajzomat (egyszerűen levágta róla az "eszmei mondanivalót"), amiért első felindulásomban még a nyilvános felpofozását latolgattam, aztán egy szarkasztikus levélben már inkább csak valami duellumot - hozzátéve, hogy sajnos a párbajkódex szerint az alacsonyabb néposztályok tagjai és zsidók nem párbajozhatnak... Szóval nem igazán szerettem akkoriban ezt a Szerényi Gábor nevű szerkesztőt, aki aztán ilyen-olyan értelmes vagy értelmetlen ügyek - karikatúra ügyek! - mitmaholása közben végül a barátom lett.
Úgyhogy voltak "izgalmas" feszelyek is, legalábbis mi ketten így éltük meg ezt a múltidézést, nemkülönben egy Málna nevű, szemlátomást nem igazán "árja" eb, aki mindeközben olykor elkeseredetten vonyított - és igaza volt... (stalker)
Szerényi Gábor, a Karikatúra pódium első vendége az utolsó pillanatban bejelentette, hogy indiszponált, hogy momentán nem tud szabadon beszélni, hogy jól jönne pár olyan kérdés, amihez képest kvázi trotzdem adhatná elő magát. Így is lett, bár a trotzdemet (a "dafkét") némiképp túljátszva sikerült a kérdező szerepét kénytelen-kelletlen vállaló szerény személyemet egy húsz évvel korábbi afférunk felidézése örvén valami "lezsidózásba" (na jó, felzsidózásba...) kevernie. Tény, hogy a 90-es évek elején a Magyar Nemzet művészeti szerkesztője, akit már akkor is Szerényi Gábornak hívtak, kimiskárolva jelentette meg az egyik rajzomat (egyszerűen levágta róla az "eszmei mondanivalót"), amiért első felindulásomban még a nyilvános felpofozását latolgattam, aztán egy szarkasztikus levélben már inkább csak valami duellumot - hozzátéve, hogy sajnos a párbajkódex szerint az alacsonyabb néposztályok tagjai és zsidók nem párbajozhatnak... Szóval nem igazán szerettem akkoriban ezt a Szerényi Gábor nevű szerkesztőt, aki aztán ilyen-olyan értelmes vagy értelmetlen ügyek - karikatúra ügyek! - mitmaholása közben végül a barátom lett.
Úgyhogy voltak "izgalmas" feszelyek is, legalábbis mi ketten így éltük meg ezt a múltidézést, nemkülönben egy Málna nevű, szemlátomást nem igazán "árja" eb, aki mindeközben olykor elkeseredetten vonyított - és igaza volt... (stalker)
