A 2003. novemberi kiállításra, a Budapesti Galéria ablakába készült óriásplakát csoportképe
(fotó és grafika: Halász Géza)
A KOKSZ (szóösszevonás a KOrtárs, a Karikatúra és a Szatíra szavakból) mûhely hivatalosan - de miért lenne épp egy ilyen mûhely hivatalos? - a Magyar Képzõművészek és Iparművészek Szövetségének Szatirikus Képzõművészeti Szakosztálya, amely 2002 tavaszán azért jött létre, hogy „...a kortárs magyar szatirikus képzõművészet, ill. az autonóm karikatúraművészet tényleges értékeit képviselje és reprezentálja itthon és külföldön” - legalábbis a műhely alapító okirata szerint.
Nem kazánfűtõk, kokainisták, vagy testépítők gyülekezetérõl van tehát szó, mégcsak nem is egy szokványos, intézményesült képzőművészeti szakosztályról, hanem művészeti műhelyrõl, méginkább baráti társaságról, amely a gyanúsan sűrűn összehívott „szakosztályüléseit” belvárosi kocsmákban, vagy sörözőkben, olykor egy belvárosi bérház tetőteraszán tartja.
Nem kazánfűtõk, kokainisták, vagy testépítők gyülekezetérõl van tehát szó, mégcsak nem is egy szokványos, intézményesült képzőművészeti szakosztályról, hanem művészeti műhelyrõl, méginkább baráti társaságról, amely a gyanúsan sűrűn összehívott „szakosztályüléseit” belvárosi kocsmákban, vagy sörözőkben, olykor egy belvárosi bérház tetőteraszán tartja.
Szakosztályülés a MKISZ termeiben
(balról: Tettamanti, Sajdik, Szerényi, Császár és Makina)
A KOKSZ mûhely nem a honi szatirikus képzőművészet önjelölt, kizárólagos letéteményese, intézménye, vagy exkluzív páholya; inkább valamiféle hely - amolyan senkiföldje - a konvencionális sajtókarikatúra és a „szomorúművészetek” között, - hely a szokványosnál igényesebb karikatúrák, szatirikus grafikák, festmények, szobrok, kisplasztikák és fotók, pontosabban mindezek alkotói számára.
Ez a hely tizennyolc szatirikus képzőművész önálló világát öleli fel a vizuális szatíra számtalan műfaját, kifejezésmódját és stílusirányzatát képviselve. Jó hely.
Ez a hely tizennyolc szatirikus képzőművész önálló világát öleli fel a vizuális szatíra számtalan műfaját, kifejezésmódját és stílusirányzatát képviselve. Jó hely.
Bojcsuk Iván vázolja a honi szatirikus képzőművészet helyzetét
(balról: Császár, Tettamanti, Sajdik, Bojcsuk, Árvay)
