KOKSZ
  • Címlap
  • Hírek
  • KOKSZ
  • Művészek
    • A - K >
      • Árvay László
      • Bojcsuk Iván
      • Császár Tamás
      • Deák Kázmér
      • Fazekas Levente
      • Fenekovács László
      • Gyulai Líviusz
      • Halász Géza
      • Hegedűs István
      • Jelenszky László
      • Kaján Tibor
      • Kemény György
    • L - V >
      • Lipták György
      • Makina
      • Patrovits Tamás
      • Sajdik Ferenc
      • Surányi András
      • Szalay Pál
      • Szerényi Gábor
      • Tettamanti Béla
      • Varga Zsófi
    • Vendégoldal >
      • Marabu
  • Virtuális kiállítás
  • Akadémia
    • A miféle karikatúra
    • Első tíz előadás >
      • Szeptember 21.
      • Szeptember 28.
      • Október 4.
      • Október 12.
      • Október 19.
      • Október 26.
      • November 9.
      • November 16.
      • November 23.
      • November 30.
    • Második tíz előadás >
      • December 7.
      • December 13.
      • December 21.
      • Január 4.
      • Január 11.
      • Január 18.
      • Január 25.
      • Február 1.
      • Február 8.
      • Február 15.
    • ... továbbá >
      • Február 22.
      • Március 1.
      • Március 8.
      • Március 22.
      • Március 29.
      • Április 5.
      • Április 12.
    • Tartalomjegyzék
    • Letöltés
  • Adatok
  • Archív
    • Régi hírek
    • Kiállítások >
      • 2002. kArton Galéria
      • 2003. Ráckeve
      • 2003. Budapesti Galéria
      • 2004. Szófia
      • 2005. Róma
      • 2005. Viziváros
      • 2007. Bécs
      • 2007. Csók Galéria
      • 2008. Autómentes Nap
      • 2010. Kempinski Galéria
      • 2012. Viziváros
      • 2017 In memoriam Császár Tamás
    • Placc
    • Dokument
    • Videók
    • Együtt >
      • Tetőbuli 2004
      • Tetőbuli 2005
      • Tetőbuli 2009
      • Kaján 90
      • Csoportkép
  • Kapcsolat

Nyolcadik előadás

Ez a mise (en scéne) a konvencionális sajtókarikatúra nem igazán számos alternatíváiról, illetve az udvari bolond státusz alternatívájáról szólt az Andrej Rubljov c. film híres csepürágójának eme "kinyilatkoztatása" kapcsán: "Meghalt a herceg bolondja. Hívtak udvari mulattatónak, de nem mentem. Minek az nekem?" (Eredetileg ez a szakmai-etikai imperatívusz lett volna az előadássorozat mottója, ha el nem felejtem... Még jó, hogy eszembe jutott.) Szó volt a 68-as cseh sajtókarikatúrák másságáról és a másféle honi sajtókarikatúráról, mindenekelőtt egy Puszta Péter nevű "csepürágóról", akiről pár éve ezt írtam a Mesterkurzusban:
Picture
Hargitai Zsigmond karikatúrája
"Voltak azért igazi alternatív karikatúrák is, és igazi karikatúrák, amiket csak alternatív módon lehetett 'publikálni', ahogy az ifjú Pusztapéter mester titkos vázlattömbjének rajzait is csak pár belvárosi társaság láthatta lakásokon, vagy sörözőkben körbeadva. Látta az ifjú Mester is, és elragadtatásba esett, mert a hetvenes évek honi vircsaftjának valódi karikatúrája jelent meg azokban a fondorlatosan álordináré rajzokban és az efféle címekben: 'Rohadt geci bunkó zsernyák rugdossa a szerencsétlen hajléktalant', mert a düh és az undor közvetlenül jelent meg a tetoválások és falfirkák világát idéző triviális-groteszk kifejezésmódban. De az ifjú Pusztapéter mester nem érte be párszáz entellektüel értő mosolyával. Nagyobb publicitásra vágyott, ezrek, tízezrek (a széles tömegek?) szürke hétköznapjaiba szeretett volna valami döbbenetet lopni. Villamosplakátokra ragasztotta néhány ilyesféle rajzát, hogy rangrejtve, az utasok közé vegyülve lesse a tetszést. Napokig működött a dolog, több járaton is 'kiállított', mígnem két civilruhás (rohadt geci bunkó) zsernyák lerángatta a hatosról, bevitte a legközelebbi őrsre és kurvára megverte."
Picture
Hargitai Zsigmond munkája a 70-es évek elejéről.
Szó volt azokról is, akik egyszerűen csak jók voltak vagy szerettek volna lenni (ez is egy kivételes alternatívája volt a honi sajtókarikatúrának), köztük pár zseniális fiatal kollégáról: Hargitai Zsigmondról, Mayer Gyuláról és Kálmánchey Zoltánról.

Közben elfelejtkeztem arról (sajnos otthon felejtettem a jegyzeteimet), hogy a múlt század hatvanas éveinek végétől (!) a New York Times-ban egy OP-ED (Opposited Editorial) nevű radikális publicisztikai irányzat nyomán éveken át "másféle" karikatúrák - ha úgy tetszik: paradigmatikus és műves szatirikus grafikák - jelenhettek meg Shel Silverstein (költő, zenész, illusztrátor és karikaturista) művészeti szerkesztői munkája nyomán. Hogy mifélék, azt én itt most el nem mondhatom, tessék utánanézni!

Mire a Pódium vendége, Gyöngy Kálmán sorra került, belázasodtam, kirázott a hideg, de annyira, hogy majdnem leestem a székről (valami influ), mindazonáltal még így is kellőképp elbűvölt a pontossága és tárgyszerűsége - tulajdonképpen egy önálló előadást tartott -, így végül abban állapodtunk meg, hogy a következő Karikatúra Pódiumon folytatja.

stalker
Powered by Create your own unique website with customizable templates.