Huszonnegyedik előadás
Rövid leszek. Esett pár szó (pontosabban: emelkedett) Sajdik Feri Kossuth-díjáról, aztán már csak arról, amit jobb híján a karikatúra külső és benső SZABADSÁGÁNAK nevezünk: a legszabadabb kifejezésmód történetileg kialakult (szerzett) immunitásáról; arról a szokásjogról, ami az ÉRTELMES, felvilágosult demokratikus közösségekben magától értetődő, noha értelemszerűen feltételezi egyrészt a logikus, másrészt a morális belső kontrollt - azt, amit az ókori görög etika f r o n é z i s n e k (erkölcsi "okosságnak") nevezett... A karikatúra etikettjeiről, etikájáról és némely értelmes karikatúrák éthoszáról - így Goya pár szatirikus rézkarcának kikínlódott igazságáról - a következő két előadásban lesz szó, aztán a huszonhetedikben összegzem az eddigieket - és kész...
A Pódium vendége ezúttal Dunai Imre volt, akinek a szakmai intencióit elsősorban azoknak a fiatal kollégáknak ajánlom a figyelmébe, akik nem "csupán karikaturisták" szeretnének lenni...
A Pódium vendége ezúttal Dunai Imre volt, akinek a szakmai intencióit elsősorban azoknak a fiatal kollégáknak ajánlom a figyelmébe, akik nem "csupán karikaturisták" szeretnének lenni...