EZ A LÓ, LÓFAJTÁK, LÓSÁG - A HUSZONHETEDIK ELŐADÁS,
Halász Géza: Valami ló (digitális grafika, 2012)
aminek rövid összegzését az eddigiektől eltérően előre közzéteszem, hátha így jobb...
Még a 70-es évek elején, a Fiatal Karikaturisták Stúdiójának (pontosabban: harmadik stúdiójának, mert akkoriban a "falakon kívül rekedt" fiatal karikaturisták rengeteg ilyesféle csoportot, szakmai műhelyt vagy stúdiót gründoltak) a Divatcsarnok Lotz termében rendezett bemutatkozó kiállításán a vendégkönyvbe egy Szókratésztől (?) kölcsönzött elméncséget írtam; valami olyasmit, hogy a ló helyett inkább a lóságból lehetne kiindulni (merthogy eme fogalom mégiscsak szélesebb és szabadabb, mint egy "adott" ló, vagy egy meghatározott lófajta) - mutatis mutandis persze... És valóban: a lóság általános fogalomkörébe beleképzelhetjük a muraközit, a tarpánt, a zebrát, az öszvért, a pónit, sőt: az "asztali" lónak vagy "zseblónak" mondott törpelovat (a lóbonszájt?), a kentaurt, a hintalovat, a plüsslovat, a pegazust, a lónak nevezett sakkfigurát és így tovább...
Efféle magasröptű dolgokról lesz szó, aztán mindazoknak, akik így vagy úgy segítették a Karikatúra Akadémiát, megköszönöm a köszönnivalót: a kArton galériának (Kozma Péternek, Benkő Zsuzsanna galériavezetőnek és Juhász Edu grafikus-rendszergazdának), a MÚOSZ-nak (Bellai Lászlónak és Kovács Bálintnak), a NKA-nak, a MKISZ KOKSZ Műhelyének és a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának (de leginkább Halász Géza szakosztályvezetőnek), a Karikatúra Pódium vendégeinek, nemkülönben az előadásokat rendszeresen látogató, vagy csak láthatatlanul néző-hallgató "széles tömegeknek"...
Végül a szokásos szünet (borok, sörök, pogik és hagymás-kacsazsíros deszkák) után a Pódium helyett egy laza beszélgetést tartunk mindarról, ami a korábbi előadásokból valami rejtélyes ok, pl. a hülyeségem folytán kimaradt, vagy ami nagyon másképp van, feltéve persze, hogy a "széles tömegek" ezúttal (is?) eljönnek... Szeretnénk, ha így lenne.
(stalker)
Még a 70-es évek elején, a Fiatal Karikaturisták Stúdiójának (pontosabban: harmadik stúdiójának, mert akkoriban a "falakon kívül rekedt" fiatal karikaturisták rengeteg ilyesféle csoportot, szakmai műhelyt vagy stúdiót gründoltak) a Divatcsarnok Lotz termében rendezett bemutatkozó kiállításán a vendégkönyvbe egy Szókratésztől (?) kölcsönzött elméncséget írtam; valami olyasmit, hogy a ló helyett inkább a lóságból lehetne kiindulni (merthogy eme fogalom mégiscsak szélesebb és szabadabb, mint egy "adott" ló, vagy egy meghatározott lófajta) - mutatis mutandis persze... És valóban: a lóság általános fogalomkörébe beleképzelhetjük a muraközit, a tarpánt, a zebrát, az öszvért, a pónit, sőt: az "asztali" lónak vagy "zseblónak" mondott törpelovat (a lóbonszájt?), a kentaurt, a hintalovat, a plüsslovat, a pegazust, a lónak nevezett sakkfigurát és így tovább...
Efféle magasröptű dolgokról lesz szó, aztán mindazoknak, akik így vagy úgy segítették a Karikatúra Akadémiát, megköszönöm a köszönnivalót: a kArton galériának (Kozma Péternek, Benkő Zsuzsanna galériavezetőnek és Juhász Edu grafikus-rendszergazdának), a MÚOSZ-nak (Bellai Lászlónak és Kovács Bálintnak), a NKA-nak, a MKISZ KOKSZ Műhelyének és a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának (de leginkább Halász Géza szakosztályvezetőnek), a Karikatúra Pódium vendégeinek, nemkülönben az előadásokat rendszeresen látogató, vagy csak láthatatlanul néző-hallgató "széles tömegeknek"...
Végül a szokásos szünet (borok, sörök, pogik és hagymás-kacsazsíros deszkák) után a Pódium helyett egy laza beszélgetést tartunk mindarról, ami a korábbi előadásokból valami rejtélyes ok, pl. a hülyeségem folytán kimaradt, vagy ami nagyon másképp van, feltéve persze, hogy a "széles tömegek" ezúttal (is?) eljönnek... Szeretnénk, ha így lenne.
(stalker)
Elnézést
Színes "tréfás", orrba-szájba lájkolt-megosztott rajz (facebook, 2013)
kérek azoktól a "széles tömegektől", akik nem az, hogy nem jöttek el a Karikatúra Akadémia utolsó előadására (voltunk annyian, amennyien jól éreztük magunkat...) és az élő egyenes adást se látták, hanem inkább utólag szerették volna megnézni; az előadás archivált anyaga ugyanis szőrén-szálán eltűnt, pontosabban: attól a pillanattól (kb. a hetvenedik perctől) "él", hogy az előadást követő (csapongó, így mikrofonnal követhetetlen) beszélgetést kénytelen-kelletlen "lekonferáltam" - anélkül, hogy a kamerát is kikapcsoltam volna.
Ilyenformán viszont egy hangtalan "cinéma vérité" szemtanúiként már csak azt láthatták, ahogy néhány beszélgető, hadonászó, eszegető-iszogató művész egy idő után eltűnik (hazamegy) - Surányi András kivételével, akivel még egy órán át beszélgetek úgy, mintha magamban beszélnék (Surányi András ui. nem igazán látszik), végül fél órán át már csak engem láthatnak, amint rendezkedek és pakolászok... (Nem túl izgalmas film...)
Hogy azért valami etwas is legyen, alant bevirítom azt a borzalmas opust - egy "kolléga" első (?) publikációját -, amit az előadás és a beszélgetés alatt a falra vetítettem okulásul (volt is némi döbbenet, és értetlen hörrenések is tétettek), miszerint így jár az, aki nem vett részt a Karikatúra Akadémia előadásain... Valójában azért nyomattam, hogy ellenpontozzak egy jó szívvel felidézett, harmincöt évvel korábbi első (?) publikációt: a még mindig (viszonylag...) fiatal Nemes Zoltán kollégámnak a Hócipőben (?) megjelent zseniális rajzát, ahol két hullaféreg csörtet egy rohadó patkánytetem (a Kánaán!) felé... Ha valakinek megvan, kérem, rakja föl ide már csak azért is, mert még mindig aktuális...
(stalker)
Ilyenformán viszont egy hangtalan "cinéma vérité" szemtanúiként már csak azt láthatták, ahogy néhány beszélgető, hadonászó, eszegető-iszogató művész egy idő után eltűnik (hazamegy) - Surányi András kivételével, akivel még egy órán át beszélgetek úgy, mintha magamban beszélnék (Surányi András ui. nem igazán látszik), végül fél órán át már csak engem láthatnak, amint rendezkedek és pakolászok... (Nem túl izgalmas film...)
Hogy azért valami etwas is legyen, alant bevirítom azt a borzalmas opust - egy "kolléga" első (?) publikációját -, amit az előadás és a beszélgetés alatt a falra vetítettem okulásul (volt is némi döbbenet, és értetlen hörrenések is tétettek), miszerint így jár az, aki nem vett részt a Karikatúra Akadémia előadásain... Valójában azért nyomattam, hogy ellenpontozzak egy jó szívvel felidézett, harmincöt évvel korábbi első (?) publikációt: a még mindig (viszonylag...) fiatal Nemes Zoltán kollégámnak a Hócipőben (?) megjelent zseniális rajzát, ahol két hullaféreg csörtet egy rohadó patkánytetem (a Kánaán!) felé... Ha valakinek megvan, kérem, rakja föl ide már csak azért is, mert még mindig aktuális...
(stalker)
