KOKSZ
  • Címlap
  • Hírek
  • KOKSZ
  • Művészek
    • A - K >
      • Árvay László
      • Bojcsuk Iván
      • Császár Tamás
      • Deák Kázmér
      • Fazekas Levente
      • Fenekovács László
      • Gyulai Líviusz
      • Halász Géza
      • Hegedűs István
      • Jelenszky László
      • Kaján Tibor
      • Kemény György
    • L - V >
      • Lipták György
      • Makina
      • Patrovits Tamás
      • Sajdik Ferenc
      • Surányi András
      • Szalay Pál
      • Szerényi Gábor
      • Tettamanti Béla
      • Varga Zsófi
  • Akadémia
    • A miféle karikatúra
    • Első tíz előadás >
      • Szeptember 21.
      • Szeptember 28.
      • Október 4.
      • Október 12.
      • Október 19.
      • Október 26.
      • November 9.
      • November 16.
      • November 23.
      • November 30.
    • Második tíz előadás >
      • December 7.
      • December 13.
      • December 21.
      • Január 4.
      • Január 11.
      • Január 18.
      • Január 25.
      • Február 1.
      • Február 8.
      • Február 15.
    • ... továbbá >
      • Február 22.
      • Március 1.
      • Március 8.
      • Március 22.
      • Március 29.
      • Április 5.
      • Április 12.
    • Tartalomjegyzék
    • Letöltés
  • Vendégoldal
    • Marabu
  • Adatok
  • Archív
    • Régi hírek
    • Kiállítások >
      • 2002. kArton Galéria
      • 2003. Ráckeve
      • 2003. Budapesti Galéria
      • 2004. Szófia
      • 2005. Róma
      • 2005. Viziváros
      • 2007. Bécs
      • 2007. Csók Galéria
      • 2008. Autómentes Nap
      • 2009. New York
      • 2010. Kempinski Galéria
      • 2012. Viziváros
      • 2017 In memoriam Császár Tamás
    • Placc
    • Dokument
    • Videók
    • Együtt >
      • Tetőbuli 2004
      • Tetőbuli 2005
      • Tetőbuli 2009
      • Kaján 90
      • Csoportkép
  • Kapcsolat

Tizenegyedik előadás

Ezúttal a karikatúra belső - nem esztétikai, illetve szakmai, hanem inkább emberi, alkotáslélektani - összetevőiről (hatótényezőiről) volt szó; elsősorban arról az általános közlésvággyal párosult különös devianciáról, és ennek fejlődéséről a környülállások erőterében, aminek eredményeképp - olykor épp a körülmények ellenében - tényleges, "alkotott" karikatúrák jönnek (jöhetnek, vagy csak jöhetnének?) létre. A témát nem zártam le, a következő előadáson folytatom, kitérve a külső szakmai intenciók, a tanítómesterek, némely szakmai-etikai minták és a szellemi műhelyek szerepére is.

A Karikatúra Pódium vendége Fazekas Levente, fiatal képzőművész volt. Mondhatnám, hogy szatirikus képzőművész, de a dolog valamivel bonyolultabb. A műveiben ugyanis annyival több a hit, az őszinteség és a gyanútlan - naív? - közvetlenség, nemkülönben a szaktudás, mint amennyi ma egy szatirikus látásmódhoz kell, hogy ezekben a szatíra olykor zárójelbe, legalábbis idézőjelbe kerül... Némiképp ugyan elfogódottan beszélt magáról és a munkáiról (merthogy életében először vetemedett ilyemire), mégis jól esett hallgatni... Huszonvalahány műve itt látható. Nézzétek. Jók.

(stalker)

Fazekas Levente képei

Powered by Create your own unique website with customizable templates.