Tizenegyedik előadás
Ezúttal a karikatúra belső - nem esztétikai, illetve szakmai, hanem inkább emberi, alkotáslélektani - összetevőiről (hatótényezőiről) volt szó; elsősorban arról az általános közlésvággyal párosult különös devianciáról, és ennek fejlődéséről a környülállások erőterében, aminek eredményeképp - olykor épp a körülmények ellenében - tényleges, "alkotott" karikatúrák jönnek (jöhetnek, vagy csak jöhetnének?) létre. A témát nem zártam le, a következő előadáson folytatom, kitérve a külső szakmai intenciók, a tanítómesterek, némely szakmai-etikai minták és a szellemi műhelyek szerepére is.
A Karikatúra Pódium vendége Fazekas Levente, fiatal képzőművész volt. Mondhatnám, hogy szatirikus képzőművész, de a dolog valamivel bonyolultabb. A műveiben ugyanis annyival több a hit, az őszinteség és a gyanútlan - naív? - közvetlenség, nemkülönben a szaktudás, mint amennyi ma egy szatirikus látásmódhoz kell, hogy ezekben a szatíra olykor zárójelbe, legalábbis idézőjelbe kerül... Némiképp ugyan elfogódottan beszélt magáról és a munkáiról (merthogy életében először vetemedett ilyemire), mégis jól esett hallgatni... Huszonvalahány műve itt látható. Nézzétek. Jók.
(stalker)
A Karikatúra Pódium vendége Fazekas Levente, fiatal képzőművész volt. Mondhatnám, hogy szatirikus képzőművész, de a dolog valamivel bonyolultabb. A műveiben ugyanis annyival több a hit, az őszinteség és a gyanútlan - naív? - közvetlenség, nemkülönben a szaktudás, mint amennyi ma egy szatirikus látásmódhoz kell, hogy ezekben a szatíra olykor zárójelbe, legalábbis idézőjelbe kerül... Némiképp ugyan elfogódottan beszélt magáról és a munkáiról (merthogy életében először vetemedett ilyemire), mégis jól esett hallgatni... Huszonvalahány műve itt látható. Nézzétek. Jók.
(stalker)
