Hatodik előadás

Ami a Karikatúra Akadémia hatodik előadásán belefért negyvenöt percbe (szinte semmi), azt elmondtam az ábrázolásmódokról, valamint arról, hogy a nyomtatott sajtó méretezési és technikai lehetőségeinek, ill. korlátainak erőterében hogyan döglik meg (vagy válik mellékessé) a stílus, a forma, a kompozíció, a méret, az arány és a vonal. És hogy az előadásnak valami komoly színezete is legyen, a dominánsan kognitív vs. szenzitív ábrázolás kapcsán szó esett Dionüsziosz Areopagita és alexandriai Kelemen vallásfilozófiai tételeiről (ezek azért jól hangzanak...), amelyek évszázadokra kijelölték a kelet-európai (orosz ortodox), ill. nyugat-európai (római katolikus) esztétikai intenciók két "fő csapásirányát" - olyannyira, hogy ezek ma is érezhetők.

A Karikatúra Pódium vendége ezúttal Fenekovács László volt, aki őszintén és eszköztelenül beszélt arról, hogy honnan jött, és hogyan lett micsoda? - szürnaturalista szatirikus rajzolóművész? - trotzdem-hiperrealista karikaturista? - megrögzött szöszmötölő? - öntörvényű kultúrszegénylegény? - vagy mi? Végül nem tudtuk meg, de mert a sajtókarikatúra szakma "asztalára" már rég odatette a maga obulusát (vagy inkább sestertiusát), ezt még valahogy kibírjuk... 

A jövő heti előadás és pódium Halottak napjára esik, ezért legközelebb nov. 9-én (pénteken), 17 órakor találkozunk a kArton Művek összes termeiben...

(stalker)