Huszonötödik előadás

A HUSZONÖTÖDIK ELŐADÁS a karikatúra etikettjeiről és némely iratlan szakmai-etikai iniciatíváiról szólt (és szól a következő is), értelemszerűen feltételezve olyan CÉH-es szakmai érték- és érdekközösségeket, amelyek ezeket hitelesítik és érvényesítik. (Vannak ilyenek - még...) Csak utalásszerűen esett szó ama hírhedt, eddig szinte minden szakmai közösségből kitiltott kollégáról, aki az elmúlt negyven évben a karikatúra elemi szakmai etikettjeinek szinte mindegyikét áthágta keresztül-kasul, többször oda-vissza; inkább arról a különös kollegialitásról és szolidaritásról beszéltem, ami - meglehet, csak "búvópatakszerűen" - még ma is jelen van az egymást, vagy egymás munkáit ismerő honi karikaturisták szűkös világában. A karikatúra reprezentáns történeti vonulatának (de csak ennek!) látens  é t h o s z á r ó l  a következő előadáson beszélek hosszabban, noha nem szívesen, mert az igazi karikatúra az efféle enthuziazmusokat (is) körberöhögi.

A Karikatúra Pódium vendége Zsoldos Péter volt, aki sajnos csak a szünetben, pro domo mesélte el, hogyan verte agyba-főbe néhány kopaszra gyúrt "népuralmista" az egyik karikatúrája miatt - annakidején. (Talán elnézi, hogy kifecsegtem.) Ezúttal ennek a rajznak egy részletét - egyik zseniálisan megoldott mellékfiguráját - választottam az összefoglalóm illusztrációjának. A címe legyen ez: "Vér-rögmagyar"... 

Zsoldos Péter: Vér-rögmagyar (akvarell, 1996.)