Tizennyolcadik előadás

A szakmával kapcsolatos közvélekedést, és ezzel kölcsönhatásban a praxist pro és kontra formáló jelenkori "köznapi karikatúratörténetről" (legendákról, mítoszokról, anekdotákról, hiedelmekről és manipulált konfabulációkról, sőt: hazugságokról) szerettem volna valami értelmeset mondani, de az előadás videofelvételét visszanézve nagyon úgy tűnik, hogy a dolog mintha szétesett volna - vagy inkább mintha én... -, talán azért is, mert a téma némely aktualitásai miatt ingerült voltam; úgyhogy erre májusban, mikor az előadások már kvázi "interaktívak" lesznek, még visszatérünk. Addig is lehet tépelődni, például azon, hogyan alakítja át a honi karikatúráról kialakult közvélekedést (hogyan teheti tönkre a szakma presztizsét?) sok "odalökött" vérszar rajz, elkúrt kiállítás, implicite náci vagy "csak" rasszista nyomulás... 

Somhegyi Béla "örömkarikaturista", a Karikatúra Pódium vendége viszont nem az, hogy nem esett szét, hanem egy fantasztikus vetítést celebrált, ami a videoanyagon sajnos nem látható. (Tetszettek volna eljönni!) Láthattunk pár kockát a Tanévnyitó című betiltott szatirikus filmjéből, merthogy S. B. "eredetileg" filmrendező volt, - néhány rövid, technikailag is okos animációt, - négy-öt fotót és jónéhány érdek nélkül* készült örömkarikatúrát (vagy mit?), köztük rövidebb-hosszabb humoros comics stripeket.

Ez volt. (stalker)

* Na jó, nem egészen "érdek nélkül". Nyilván érdekében állt, hogy a gyerekeinek és később az unokáinak, vagy a barátainak és ismerőseinek valami örömet okozzon pl. a Kilincs és macska című rajzos meseciklusával...