KOKSZ
  • Címlap
  • Hírek
  • KOKSZ
  • Művészek
    • A - K >
      • Árvay László
      • Bojcsuk Iván
      • Császár Tamás
      • Deák Kázmér
      • Fazekas Levente
      • Fenekovács László
      • Gyulai Líviusz
      • Halász Géza
      • Hegedűs István
      • Jelenszky László
      • Kaján Tibor
      • Kemény György
    • L - V >
      • Lipták György
      • Makina
      • Patrovits Tamás
      • Sajdik Ferenc
      • Surányi András
      • Szalay Pál
      • Szerényi Gábor
      • Tettamanti Béla
      • Varga Zsófi
    • Vendégoldal >
      • Marabu
  • Akadémia
    • A miféle karikatúra
    • Első tíz előadás >
      • Szeptember 21.
      • Szeptember 28.
      • Október 4.
      • Október 12.
      • Október 19.
      • Október 26.
      • November 9.
      • November 16.
      • November 23.
      • November 30.
    • Második tíz előadás >
      • December 7.
      • December 13.
      • December 21.
      • Január 4.
      • Január 11.
      • Január 18.
      • Január 25.
      • Február 1.
      • Február 8.
      • Február 15.
    • ... továbbá >
      • Február 22.
      • Március 1.
      • Március 8.
      • Március 22.
      • Március 29.
      • Április 5.
      • Április 12.
    • Tartalomjegyzék
    • Letöltés
  • Adatok
  • Archív
    • Régi hírek
    • Kiállítások >
      • Virtuális kiállítások
      • 2002. kArton Galéria
      • 2003. Ráckeve
      • 2003. Budapesti Galéria
      • 2004. Szófia
      • 2005. Róma
      • 2005. Viziváros
      • 2007. Bécs
      • 2007. Csók Galéria
      • 2008. Autómentes Nap
      • 2010. Kempinski Galéria
      • 2012. Viziváros
      • 2017 In memoriam Császár Tamás
    • Placc
    • Dokument
    • Videók
    • Együtt >
      • Tetőbuli 2004
      • Tetőbuli 2005
      • Tetőbuli 2009
      • Kaján 90
      • Csoportkép
  • Kapcsolat

Kamara kiállítás

8/16/2022

0 Comments

 
Picture
Picture
0 Comments

Béke ultimátum

4/28/2022

0 Comments

 
Picture
Csoportkép nagykövettel
0 Comments

Meghívó

4/26/2022

0 Comments

 
Picture
0 Comments

Kiállítás a Fiktív gasztro galériában

3/22/2022

0 Comments

 
Picture
A kiállítás Szerényi által el nem mondott megnyitója itt olvasható.
Haász Mónika fotói
0 Comments

Meghalt Gyulai Líviusz

3/21/2021

0 Comments

 
Picture
















​
Szerényi Gábor írása
a Gyulai Líviusz - időutazás álló- és mozgóképeken c. könyvből

0 Comments

Egy tárgy, egy történet: Szalay Pál festménye

2/27/2021

0 Comments

 
Picture
Időnként találok egy olyan alkotást, hogy legszívesebben azonnal körberohannék vele az utcákon, azt kiáltozva, nézzétek, nézzétek, micsoda csoda!
Most is ez történt. Ahogy mondani szokták, meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Elképesztő színek, elképesztő formák. Elvont, ugyanakkor egyértelmű. Türkiz ruhás nő a tévé előtt, mögötte, vagy talán a gondolataiban, a két meztelen alak. A látható és az érezhető, a felszínes és a mély kontrasztja tárul elénk ezen a festményen. Ritka az, amikor egy műalkotás teljesen az én nyelvemen beszél, minden részletében megtalálom önmagam, tükröződni látom a saját világomat.

Szalay Pál festőművész 1953-ban született Budapesten. Tanárképző főiskolán földrajz és rajz szakos tanárként diplomázott. Alkotói pályáját az 1970-es évek végén kezdte. Nagy hatással volt rá a Martélyi Képzőművészeti Szabadiskola, ahol rátalált saját, egyedi kifejezésmódjára. Két festőtársával itt hozták létre a Hullámtér szakcsoportot. Termékeny, és tevékeny művész, a magyar képzőművészeti élet rendkívül aktív tagja volt. Részt vett a KOKSZ, a színvonalas magyar szatirikus képzőművészet és karikatúra reprezentálását zászlajára tűző művészközösség megalapításában. Kiemelkedő korszakot jelentett alkotói pályájában a játékos és kissé groteszk HintalovasSÁG. Ezeken a képeken már egy érett, kiteljesedett festőművész vidáman gúnyos megnyilatkozásait látjuk.
A 90-es évek elejétől kisplasztikával is elkezdett foglalkozni, és remek érzékkel ültette át a komikus, ironikus hangvételt szobraiba. Élete utolsó szakaszában a KOGART galériában dolgozott és érdekes személyiségével hirdette a kortárs festészet fontosságát. 2015-ben, 63 évesen halt meg, kitörölhetetlen nyomot hagyva a magyar képzőművészetben. Barátai és művésztársai a mai napig felköszöntik közösségi oldalán.
Elképesztő éllel mutatja ez a kép a modern festészet erejét. A kompozíció szabályos egyszerűsége és az alakok finom, pontos kidolgozottsága rendkívül hatásos és dekoratív egységet hoz létre, melyet a narancs háttérhez képest komplementer kékkel megfestett egyedi keret emel ki igazán. Először észre sem vettem, hogy a keret az keret, és nem a kép része, olyan összhangban van az alkotással.
És most örülök, mert azt remélem, hogy ezzel a szösszenettel kicsit körbefutottam, kicsit kiabáltam és talán lesznek, akik észreveszik, hogy micsoda csoda van itt a szemünk előtt.

Madarász Magdolna (Forma Boutique) írása  a Magyar Nemzetben,  és a Lakáskultúrában
​Szalay Pali virtuális 3D kiállítása pedig ezen a linken érhető el.
0 Comments

Kemény György interjú a Magyar Narancsban

2/13/2021

0 Comments

 
​Legtöbben az alkalmazott grafikusi munkáit, plakátjait és lemezborítóit ismerik, holott konceptuális művektől kezdve a konzervszobrokon át a performance-ig számos területen kipróbálta magát. Most egy ötvenhárom évvel ezelőtti kiállításának anyagát állítja ki. Régi és új utakról, hatásokról és illúziókról beszélgettünk vele.
Karafiáth Orsolya interjúja itt:  „És én újjászülettem” | Magyar Narancs


0 Comments

KOKSZ-kiállítás

2/10/2021

0 Comments

 
Hegedűs István, Szalai Pál, Kaján Tibor, Császár Tamás és tavaly Tettamanti Béla halála után bénultan vártuk, mi jöhet még ezután? Vége a csoportnak, vagy maradjunk együtt, próbáljuk megőrizni és tovább vinni, amit velük együtt kezdtünk el? Voltak kedvező jelek, hogy egy kiállítással újra indulhatunk, de a koronavírus járvány ennek is betett. Most egy virtuális kiállítással - azaz egy nagy csomag virtuális kiállítással indítjuk a 2021. évet - egy olyan csomaggal, amiben mindenkinek van (vagy lesz) egy saját online kiállítása háromdimenziós virtuális térben. 
​A már elkészült kiállítások
itt megtekinthetők.
Picture
0 Comments

Tettamanti Béla halálára

4/17/2020

0 Comments

 
Picture
​Email, 2019. június 19.

JÓÓÓREGGELT!
IGÉRTEM Révész Emese írását + egy grafikát, amit előző hétfőn adtam le, szerdán megjelent, itthon majdnem megvertek a MAGAS MŰVÉSZETEM OKÁN..., pénteken volt a ll. MRI ellenőrzés, hétfőn meg az operációt végző orvos PONTOS ELEMZÉSE, AMI DRÁMAIAN ROSSZ VOLT…
Feldolgozása gyötrelmesen NEHÉZ, LEHETETLEN.
Nem részletezem.

Meg képek az IKREKRŐL és a többi UNOKÁRÓL,
Akiket ITT KELL HAGYNOM
​

Szevasz
Tetta

Picture
– Remélem, lesz erőm, hogy megrendezzem Feri kiállítását – ígérte még márciusban, amikor eldőlt, hogy szeptemberben egy kiállítással ünnepeljük meg Sajdik Ferenc 90. születésnapját. Akkor már tudtuk, hogy Béla súlyos beteg, bár volt egy pillanatnyi remény még, egy új gyógyszer, egy új kezelés, ami könnyített volna, és adott volna neki még valamennyi időt.

Hetvenhárom éves korában elhunyt a Munkácsy Mihály-díjas és Pulitzer-emlékdíjas grafikus, Tettamanti Béla.

Elment...

A magyar karikatúratörténetnek külön fejezete. Nem a sírva röhögős karikatúráknak, hanem a fekete humor, az elgondolkodtató, de mosolyra késztető szomorúművészet szatirikus alkotásainak fejezete. Szerettük, vártuk egy-egy újabb rajzát az ÉS-ben, majd az Új Tükörben, a Népszabadságban, a Vasárnapi Hírekben, legújabban pedig a 168 Órában. Illusztrációit láthattuk számos novelláskötetben, mesekönyvben, de még tudományos könyvben is. Kiállításokon láthattuk grafikái mellett nagyobb méretű festményeit, és fémszobrait. Sokan nem értették elvont humorát. Nem értették, míg rá nem jöttek, hogy előbb érezni kell, előbb sok képét meg kell nézni, hogy megérthessük a világát.

Egyidősek voltunk, ő pár hónappal volt öregebb nálam. A hatvanas években a Műegyetem lapjában, a Jövő Mérnökében jelentek meg rajzai. Én a Duna túloldalán, a Közgazdászba, a Közgáz lapjába rajzoltam, mégis először akkor találkoztunk, amikor 1999-ben elhatároztuk, hogy újjáalakítjuk a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályát. Nem sokkal később, 2002-ben a Magyar Képző-és Iparművész Szövetségen belül is alakítottunk szakosztályt, KOKSZ-műhely néven, ami betűszó volt, s a KOrtárs Karikatúra és Szatirikus képzőművészek csoportját rövidítette. Elnökül Tettamanti Bélát választottuk. Ebben a csoportban már nem csak a sajtókarikatúra, hanem a képzőművészet más műfajait képviselők – szatirikus műveket alkotó szobrászok, festőművészek, filmesek – is találkoztak, s a közös beszélgetéseket, bulikat közös kiállításokkal koronáztuk meg Pesten, vidéken, és külföldön is: Rómában, Bécsben, Szófiában, Stuttgartban. Közösen ünnepeltük meg kiállításokkal nagy öregjeink születésnapjait. Bélának Réber László volt a mestere. Pazar kiállítást rendezett emlékére a Vigadóban, nem régen pedig megrendezte Réber állandó kiállítását Székesfehérváron.

Önmagával szemben különösen kritikus volt, eleinte nem is volt elég önbizalma, – sokan érzik kezdetben főiskolai végzettség nélkül ezt a bizonytalanságot – az áttörés egy Woody Allen kötet illusztrálásával jött meg, ezt a munkáját nagyon szerette, és ez volt, amelyben igazán megtalálta a helyét. Frank János jóvoltából (aki az ÉS meghatározó művészeti kritikusa volt) az Ernst Múzeum két nagy termében megrendezhette első önálló kiállítását. Gyulai Líviusz adta meg a kiállítás láttán Bélának a művészi bizonyosságát: nem hiányzik neked a főiskola, mert karakter kezdesz lenni.

Picture
Béla az utóbbi időben ódzkodott attól, hogy karikaturistának sorolják be. Valójában a karikatúrában (vicc-magazinokban, interneten stb.) feltűnt kétes tehetségű, viccesnek látszó, álpoénkodó rajzolóktól akarta elhatárolni magát. Pedig ott van a helye az igazi karikaturisták, Kaján, Réber, Hegedűs, Sajdik, Császár és a többi „nagy” közt, akik szintén nem a régi értelemben vett viccgyártó-kacagtató, hanem a műfajban egyre inkább tért nyerő gondolkodó-gondolkodtató karikaturisták voltak. Nem véletlenül nyert díjat többek között a World Press Cartoon kiállításon, a világ legrangosabb karikatúra pályázatán.

Andrassew Iván „graficistának” nevezte, azaz grafikus publicistának. Valóban, ma akár új „műfajként” is mondhatnánk a „graficistát”, hiszen az újságrajzoló eredetileg csak illusztrál, a karikaturista pedig poénos rajzot, viccet, vagy vicces politikai véleményt publikál, míg a „graficista”műve több, más: igazi publicisztika – rajzban megfogalmazva.

Tettamanti munkáit kiváltképp az elegancia jellemezte. Az elegancia nála nem csak a jólöltözöttség szinonimája, hanem az a logika is, aminek mentén gondolatait kifejti, ahogy egy ügyes matematikai levezetésre mondják, hogy szellemes, vagy elegáns, nála is valahogy így működött. Elegánsak voltak kiállításai is, melyeket maga rendezett – kiállítás rendezésben is nagyon jó volt – nem olyan rég a Kempinskiben majd utoljára a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az előbbit Parti Nagy Lajos, utóbbit Esterházy Péter nyitotta meg.

Többször emlegette, és kikérte magának, hogy egyesek megpróbálják egy (bármely) politikai oldalhoz besorolni. Tisztességes polgári hozzáállását egyetlen párt sem sajátíthatja ki, emberi értékeket, egyetemes művészi értékeket közvetít. Ehhez semmi köze annak, hogy éppen az ÉS-ben, a Népszabadságban, vagy a 168 Órában jelennek is meg a rajzai.

Pár éve József Attila verseit böngészve találtam egy verset, amit egy másik Tettamanti Bélának, a neves filozófus, pedagógus, pszichológus egyetemi tanárnak, Béla nagybátyjának írt 1924-ben, s melyet akár a mi Tettamanti Bélánknak is írhatott volna:

Ki itt ha is csak félig üdvözül,
Mert nagy a bűne: Idecsöppent
A jövendő emberek közül,
Akik láttatván is, látnak:
Tettamanti Bélának szeretettel.


Szia Béla!
Legyen könnyű!
Géza

​Kedves Barátaim!

Bár sejthető volt egy rossz kimenetel, mégis nagyon lesújt a hír! Nagyra tartottam Bélát, valamikor, nagyon kezdő koromban megkerestem őt a rajzaimmal, mint ő a mesterét, Rébert. Készséges volt, bár később, amikor már megismertem, rájöttem, hogy nem egykönnyen megközelíthető ember. Remélem, ő is becsült engem. Elegáns volt -ahogy Géza írja- és egész lényében művész. Kitartó és körültekintő, de bármihez viszonyult, mindig mindenhez az ő rajzoló agyával viszonyult. Van tőle egy szitanyomatom (a nagyon ismert tenyér, ami faágakká növekszik), néhány éve kaptam tőle anélkül, hogy kértem volna. Nagyon örülök neki!
​
​Fenekovács
​Sajdik Feri:

Hát szegény Bélának nem adatott még két év, amiben reménykedett, és sajnos az uj gyógyszere sem vált be! 
Még a Tamás is menyire hianyzik, most meg a Béla. Ennek a vilagnak esze ágában sincs megjavulni!  Biztos Te is rájöttél.
​
Üdv. F.

Karikatúra Akadémia, 2013.

Fényképösszeállítás Tettásról és a barátokról itt
0 Comments

Fazekas Levente kiállítása

9/13/2019

0 Comments

 
0 Comments
<<Previous

    KOKSZ-műhely

    A KOKSZ szóösszevonás a KOrtárs, a Karikatúra és a Szatíra szavakból.
    Picture

    Archives

    August 2022
    April 2022
    March 2022
    March 2021
    February 2021
    April 2020
    September 2019
    June 2019
    May 2019
    February 2019
    November 2018
    May 2018
    November 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    February 2017
    January 2017
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    May 2016
    March 2016
    February 2016
    April 2015
    March 2015
    December 2014
    November 2014
    September 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    September 2012
    August 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012

    Linkek

    MKISZ
    KARTON
    MÚOSZ Karikaturista Szakosztály
    Karikatur & Cartoon Museum, Basel
    Wilhelm Busch Museum, Hannover

    RSS Feed

Powered by Create your own unique website with customizable templates.