 Szerényi Gábor írása a Gyulai Líviusz - időutazás álló- és mozgóképeken c. könyvből  Időnként találok egy olyan alkotást, hogy legszívesebben azonnal körberohannék vele az utcákon, azt kiáltozva, nézzétek, nézzétek, micsoda csoda! Most is ez történt. Ahogy mondani szokták, meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Elképesztő színek, elképesztő formák. Elvont, ugyanakkor egyértelmű. Türkiz ruhás nő a tévé előtt, mögötte, vagy talán a gondolataiban, a két meztelen alak. A látható és az érezhető, a felszínes és a mély kontrasztja tárul elénk ezen a festményen. Ritka az, amikor egy műalkotás teljesen az én nyelvemen beszél, minden részletében megtalálom önmagam, tükröződni látom a saját világomat. Szalay Pál festőművész 1953-ban született Budapesten. Tanárképző főiskolán földrajz és rajz szakos tanárként diplomázott. Alkotói pályáját az 1970-es évek végén kezdte. Nagy hatással volt rá a Martélyi Képzőművészeti Szabadiskola, ahol rátalált saját, egyedi kifejezésmódjára. Két festőtársával itt hozták létre a Hullámtér szakcsoportot. Termékeny, és tevékeny művész, a magyar képzőművészeti élet rendkívül aktív tagja volt. Részt vett a KOKSZ, a színvonalas magyar szatirikus képzőművészet és karikatúra reprezentálását zászlajára tűző művészközösség megalapításában. Kiemelkedő korszakot jelentett alkotói pályájában a játékos és kissé groteszk HintalovasSÁG. Ezeken a képeken már egy érett, kiteljesedett festőművész vidáman gúnyos megnyilatkozásait látjuk. A 90-es évek elejétől kisplasztikával is elkezdett foglalkozni, és remek érzékkel ültette át a komikus, ironikus hangvételt szobraiba. Élete utolsó szakaszában a KOGART galériában dolgozott és érdekes személyiségével hirdette a kortárs festészet fontosságát. 2015-ben, 63 évesen halt meg, kitörölhetetlen nyomot hagyva a magyar képzőművészetben. Barátai és művésztársai a mai napig felköszöntik közösségi oldalán. Elképesztő éllel mutatja ez a kép a modern festészet erejét. A kompozíció szabályos egyszerűsége és az alakok finom, pontos kidolgozottsága rendkívül hatásos és dekoratív egységet hoz létre, melyet a narancs háttérhez képest komplementer kékkel megfestett egyedi keret emel ki igazán. Először észre sem vettem, hogy a keret az keret, és nem a kép része, olyan összhangban van az alkotással. És most örülök, mert azt remélem, hogy ezzel a szösszenettel kicsit körbefutottam, kicsit kiabáltam és talán lesznek, akik észreveszik, hogy micsoda csoda van itt a szemünk előtt. Madarász Magdolna (Forma Boutique) írása a Magyar Nemzetben, és a Lakáskultúrában
Szalay Pali virtuális 3D kiállítása pedig ezen a linken érhető el. Legtöbben az alkalmazott grafikusi munkáit, plakátjait és lemezborítóit ismerik, holott konceptuális művektől kezdve a konzervszobrokon át a performance-ig számos területen kipróbálta magát. Most egy ötvenhárom évvel ezelőtti kiállításának anyagát állítja ki. Régi és új utakról, hatásokról és illúziókról beszélgettünk vele.
Karafiáth Orsolya interjúja itt: „És én újjászülettem” | Magyar Narancs Hegedűs István, Szalai Pál, Kaján Tibor, Császár Tamás és tavaly Tettamanti Béla halála után bénultan vártuk, mi jöhet még ezután? Vége a csoportnak, vagy maradjunk együtt, próbáljuk megőrizni és tovább vinni, amit velük együtt kezdtünk el? Voltak kedvező jelek, hogy egy kiállítással újra indulhatunk, de a koronavírus járvány ennek is betett. Most egy virtuális kiállítással - azaz egy nagy csomag virtuális kiállítással indítjuk a 2021. évet - egy olyan csomaggal, amiben mindenkinek van (vagy lesz) egy saját online kiállítása háromdimenziós virtuális térben. A már elkészült kiállítások itt megtekinthetők.   Email, 2019. június 19. JÓÓÓREGGELT! IGÉRTEM Révész Emese írását + egy grafikát, amit előző hétfőn adtam le, szerdán megjelent, itthon majdnem megvertek a MAGAS MŰVÉSZETEM OKÁN..., pénteken volt a ll. MRI ellenőrzés, hétfőn meg az operációt végző orvos PONTOS ELEMZÉSE, AMI DRÁMAIAN ROSSZ VOLT… Feldolgozása gyötrelmesen NEHÉZ, LEHETETLEN. Nem részletezem. Meg képek az IKREKRŐL és a többi UNOKÁRÓL, Akiket ITT KELL HAGYNOM Szevasz Tetta  – Remélem, lesz erőm, hogy megrendezzem Feri kiállítását – ígérte még márciusban, amikor eldőlt, hogy szeptemberben egy kiállítással ünnepeljük meg Sajdik Ferenc 90. születésnapját. Akkor már tudtuk, hogy Béla súlyos beteg, bár volt egy pillanatnyi remény még, egy új gyógyszer, egy új kezelés, ami könnyített volna, és adott volna neki még valamennyi időt. Hetvenhárom éves korában elhunyt a Munkácsy Mihály-díjas és Pulitzer-emlékdíjas grafikus, Tettamanti Béla. Elment... A magyar karikatúratörténetnek külön fejezete. Nem a sírva röhögős karikatúráknak, hanem a fekete humor, az elgondolkodtató, de mosolyra késztető szomorúművészet szatirikus alkotásainak fejezete. Szerettük, vártuk egy-egy újabb rajzát az ÉS-ben, majd az Új Tükörben, a Népszabadságban, a Vasárnapi Hírekben, legújabban pedig a 168 Órában. Illusztrációit láthattuk számos novelláskötetben, mesekönyvben, de még tudományos könyvben is. Kiállításokon láthattuk grafikái mellett nagyobb méretű festményeit, és fémszobrait. Sokan nem értették elvont humorát. Nem értették, míg rá nem jöttek, hogy előbb érezni kell, előbb sok képét meg kell nézni, hogy megérthessük a világát. Egyidősek voltunk, ő pár hónappal volt öregebb nálam. A hatvanas években a Műegyetem lapjában, a Jövő Mérnökében jelentek meg rajzai. Én a Duna túloldalán, a Közgazdászba, a Közgáz lapjába rajzoltam, mégis először akkor találkoztunk, amikor 1999-ben elhatároztuk, hogy újjáalakítjuk a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályát. Nem sokkal később, 2002-ben a Magyar Képző-és Iparművész Szövetségen belül is alakítottunk szakosztályt, KOKSZ-műhely néven, ami betűszó volt, s a KOrtárs Karikatúra és Szatirikus képzőművészek csoportját rövidítette. Elnökül Tettamanti Bélát választottuk. Ebben a csoportban már nem csak a sajtókarikatúra, hanem a képzőművészet más műfajait képviselők – szatirikus műveket alkotó szobrászok, festőművészek, filmesek – is találkoztak, s a közös beszélgetéseket, bulikat közös kiállításokkal koronáztuk meg Pesten, vidéken, és külföldön is: Rómában, Bécsben, Szófiában, Stuttgartban. Közösen ünnepeltük meg kiállításokkal nagy öregjeink születésnapjait. Bélának Réber László volt a mestere. Pazar kiállítást rendezett emlékére a Vigadóban, nem régen pedig megrendezte Réber állandó kiállítását Székesfehérváron. Önmagával szemben különösen kritikus volt, eleinte nem is volt elég önbizalma, – sokan érzik kezdetben főiskolai végzettség nélkül ezt a bizonytalanságot – az áttörés egy Woody Allen kötet illusztrálásával jött meg, ezt a munkáját nagyon szerette, és ez volt, amelyben igazán megtalálta a helyét. Frank János jóvoltából (aki az ÉS meghatározó művészeti kritikusa volt) az Ernst Múzeum két nagy termében megrendezhette első önálló kiállítását. Gyulai Líviusz adta meg a kiállítás láttán Bélának a művészi bizonyosságát: nem hiányzik neked a főiskola, mert karakter kezdesz lenni.  Béla az utóbbi időben ódzkodott attól, hogy karikaturistának sorolják be. Valójában a karikatúrában (vicc-magazinokban, interneten stb.) feltűnt kétes tehetségű, viccesnek látszó, álpoénkodó rajzolóktól akarta elhatárolni magát. Pedig ott van a helye az igazi karikaturisták, Kaján, Réber, Hegedűs, Sajdik, Császár és a többi „nagy” közt, akik szintén nem a régi értelemben vett viccgyártó-kacagtató, hanem a műfajban egyre inkább tért nyerő gondolkodó-gondolkodtató karikaturisták voltak. Nem véletlenül nyert díjat többek között a World Press Cartoon kiállításon, a világ legrangosabb karikatúra pályázatán. Andrassew Iván „graficistának” nevezte, azaz grafikus publicistának. Valóban, ma akár új „műfajként” is mondhatnánk a „graficistát”, hiszen az újságrajzoló eredetileg csak illusztrál, a karikaturista pedig poénos rajzot, viccet, vagy vicces politikai véleményt publikál, míg a „graficista”műve több, más: igazi publicisztika – rajzban megfogalmazva. Tettamanti munkáit kiváltképp az elegancia jellemezte. Az elegancia nála nem csak a jólöltözöttség szinonimája, hanem az a logika is, aminek mentén gondolatait kifejti, ahogy egy ügyes matematikai levezetésre mondják, hogy szellemes, vagy elegáns, nála is valahogy így működött. Elegánsak voltak kiállításai is, melyeket maga rendezett – kiállítás rendezésben is nagyon jó volt – nem olyan rég a Kempinskiben majd utoljára a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az előbbit Parti Nagy Lajos, utóbbit Esterházy Péter nyitotta meg. Többször emlegette, és kikérte magának, hogy egyesek megpróbálják egy (bármely) politikai oldalhoz besorolni. Tisztességes polgári hozzáállását egyetlen párt sem sajátíthatja ki, emberi értékeket, egyetemes művészi értékeket közvetít. Ehhez semmi köze annak, hogy éppen az ÉS-ben, a Népszabadságban, vagy a 168 Órában jelennek is meg a rajzai. Pár éve József Attila verseit böngészve találtam egy verset, amit egy másik Tettamanti Bélának, a neves filozófus, pedagógus, pszichológus egyetemi tanárnak, Béla nagybátyjának írt 1924-ben, s melyet akár a mi Tettamanti Bélánknak is írhatott volna: Ki itt ha is csak félig üdvözül, Mert nagy a bűne: Idecsöppent A jövendő emberek közül, Akik láttatván is, látnak: Tettamanti Bélának szeretettel. Szia Béla! Legyen könnyű! Géza
Karikatúra Akadémia, 2013.Fényképösszeállítás Tettásról és a barátokról itt
|
KOKSZ-műhelyA KOKSZ szóösszevonás a KOrtárs, a Karikatúra és a Szatíra szavakból.
LinkekMKISZ |
RSS Feed
